Sikeres, mondhatni, pozitív lett a TESZT, és ahogy félig viccesen, félig komolyan (a találkozó logója és címe kapcsán) megjegyeztük: majd a TESZT megmutatja, mennyire vagyunk termékenyek ebben a régióban. El is értük célunkat, hisz bebizonyosodott, értékes és fontos előadások születnek ezen a pár négyzetkilométernyi területen, ahol többek között magyarok, románok, szerbek, bolgárok, németek élnek.
Mindez természetesen nem jöhetett volna létre, ha nem azok lennénk, akik vagyunk, ha nem abban a környezetben élnénk, amiben élünk, ha nem úgy látnánk egymást, ahogy látjuk, ha nem ugyanaz lenne fontos mindannyiunk számára. A TESZT lehetőség a találkozásra, a találkozás pedig lehetőség az együttgondolkodásra, így köszönet mindazoknak, akik részt vettek, segítettek és a hírét vitték, viszik a találkozónak. Ahogy a régi színházi viccben elhangzik: elsősorban köszönjük azoknak, akik az első sorban ültek, másodsorban azoknak, akik a második sorban ültek… és nem utolsó sorban, azoknak, akik az utolsó sorban ültek, soron kívül pedig azoknak, akik az előadásokon nem tudtak jelen lenni, mert éppen azért dolgoztak, hogy működjön a TESZT, hogy pozitív legyen.
Nehéz lenne átfogóan írni az előadásokról, a jelen lévő produkciókról, így ennek a blognak is (amelyet a meghívott egyetemisták vezettek), inkább az volt a célja, hogy egyfajta szubjektív lenyomata legyen a találkozónak, hogy azok, akik nem lehettek jelen, vagy csak egy kis időre tudtak eljönni, és azok, akik viszont jelen voltak, de kíváncsiak mások véleményére is, a fesztivál életébe betekintést nyerhessenek, az előadások, programok hátterében lévő dolgokról információkat kaphassanak. Aki végig jelen volt, élményekkel gazdagon távozhatott, és megtette a maga összegzését, így maradnak a gondolatok, melyeket igyekszünk megosztani egymással. Akarva akaratlanul is a tavalyi találkozó programja legnagyobb részt kortárs drámákból állt össze. Az idei évben sem volt szempont vagy szándék, de valahogy kiegyensúlyozódott a TESZT programja. A kortárs szöveg a klasszikussal, a mozgás az árnyjátékkal, a bábbal, a zenével jól megfért egymás mellett és mégis mindegyik sajátosan, a maga nemében, egyedien tükrözte a színházak arculatát.
Ami talán a legfontosabb, és ezt nem először írjuk le, bármennyire is közhelyessé tud válni, mégis mindig bebizonyosodik, színház az egész világ (a találkozó előadásai közül kettőben el is hangzott), vagy inkább, ha már ennyire megszerettük szerbül a színház szót, és nemzetközi lett a TESZT, mondhatnánk azt is, hogy Pozorište az egész világ. Hisz minden előadás, valamilyen formában rólunk szól, minden produkcióban megfogalmazódott valami, ami rólunk, ebben a régióban élő, alkotó emberekről szól. Elhangzott valami, amire azt mondhattuk, ilyenek vagyunk, vagy mennyire jó, hogy nem vagyunk ilyenek. Legyen szó szerb, román, német, magyar, bolgár színházról, valahogy valami mégis közös az előadásokban, valami mégis közös bennünk, mégis közösség, amit a színház köt össze. Például tudjuk magunkról, hogy nem dobnánk át a szemetet a szomszédainkhoz, inkább áthívjuk őket “ultizni”.
Örömmel bulizunk együtt és nyoma sincs a depressziónak. Nem érezzük azt, hogy régen tép a balsors, inkább örülünk egymásnak, hisz tudjuk “hogy sorsszerűen mártírnak lenni többé nem szabad”. Tudjuk magunkról, hogy inkább filantrópok vagyunk, mintsem mizantrópok, hogy nem csak az embert, hanem a “juhart” is szeretjük és az “ecetes uborkát”, de a csevapcsicsát is vagy a bográcsost. És tudjuk, hogy a színház zene is, és tánc is és Mulatság is. Értjük egymás nyelvét. Úgy tűnik, hogy tényleg értjük.
Reméljük, hogy a közönség is így látja, hisz a közönség is a közösség egyenjogú része. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, de lehet, hogy valahol meglapulva Bittner is itt volt. És közben értékelt, le vagy fel, de pontozott. Akik itt voltak, azokban számos gondolat fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy mi hiányzik a találkozóból, mivel lehetne gazdagítani, mivel lehetne még jobbá tenni. Örömmel fogadtuk a megjegyzéseket és ígérjük, hogy tenni is fogunk azért, hogy változzon, hogy jövőre még jobb legyen.
TESZT remélhetőleg 2010-ben is lesz, addig is mindenkinek kívánunk egy sikeres évadot, sikeres előadásokat, színvonalas produkciókat, hogy a jövőben ismételten emelhessék a találkozó színvonalát. Köszönjük, hogy eljöttek, hogy eljöttetek. Köszönjük, hogy együtt TESZTelhettünk.
Gálovits Zoltán