Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó

Festivalul Euroregional de Teatru Timişoara

  • May 2024
    M T W T F S S
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031  

Pozorište az egész világ

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 30, 2009

Sikeres, mondhatni, pozitív lett a TESZT, és ahogy félig viccesen, félig komolyan (a találkozó logója és címe kapcsán) megjegyeztük: majd a TESZT megmutatja, mennyire vagyunk termékenyek ebben a régióban. El is értük célunkat, hisz bebizonyosodott, értékes és fontos előadások születnek ezen a pár négyzetkilométernyi területen, ahol többek között magyarok, románok, szerbek, bolgárok, németek élnek.

Mindez természetesen nem jöhetett volna létre, ha nem azok lennénk, akik vagyunk, ha nem abban a környezetben élnénk, amiben élünk, ha nem úgy látnánk egymást, ahogy látjuk, ha nem ugyanaz lenne fontos mindannyiunk számára. A TESZT lehetőség a találkozásra, a találkozás pedig lehetőség az együttgondolkodásra, így köszönet mindazoknak, akik részt vettek, segítettek és a hírét vitték, viszik a találkozónak. Ahogy a régi színházi viccben elhangzik: elsősorban köszönjük azoknak, akik az első sorban ültek, másodsorban azoknak, akik a második sorban ültek… és nem utolsó sorban, azoknak, akik az utolsó sorban ültek, soron kívül pedig azoknak, akik az előadásokon nem tudtak jelen lenni, mert éppen azért dolgoztak, hogy működjön a TESZT, hogy pozitív legyen.

Nehéz lenne átfogóan írni az előadásokról, a jelen lévő produkciókról, így ennek a blognak is (amelyet a meghívott egyetemisták vezettek), inkább az volt a célja, hogy egyfajta szubjektív lenyomata legyen a találkozónak, hogy azok, akik nem lehettek jelen, vagy csak egy kis időre tudtak eljönni, és azok, akik viszont jelen voltak, de kíváncsiak mások véleményére is, a fesztivál életébe betekintést nyerhessenek, az előadások, programok hátterében lévő dolgokról információkat kaphassanak. Aki végig jelen volt, élményekkel gazdagon távozhatott, és megtette a maga összegzését, így maradnak a gondolatok, melyeket igyekszünk megosztani egymással. Akarva akaratlanul is a tavalyi találkozó programja legnagyobb részt kortárs drámákból állt össze. Az idei évben sem volt szempont vagy szándék, de valahogy kiegyensúlyozódott a TESZT programja. A kortárs szöveg a klasszikussal, a mozgás az árnyjátékkal, a bábbal, a zenével jól megfért egymás mellett és mégis mindegyik sajátosan, a maga nemében, egyedien tükrözte a színházak arculatát.

Ami talán a legfontosabb, és ezt nem először írjuk le, bármennyire is közhelyessé tud válni, mégis mindig bebizonyosodik, színház az egész világ (a találkozó előadásai közül kettőben el is hangzott), vagy inkább, ha már ennyire megszerettük szerbül a színház szót, és nemzetközi lett a TESZT, mondhatnánk azt is, hogy Pozorište az egész világ. Hisz minden előadás, valamilyen formában rólunk szól, minden produkcióban megfogalmazódott valami, ami rólunk, ebben a régióban élő, alkotó emberekről szól. Elhangzott valami, amire azt mondhattuk, ilyenek vagyunk, vagy mennyire jó, hogy nem vagyunk ilyenek. Legyen szó szerb, román, német, magyar, bolgár színházról, valahogy valami mégis közös az előadásokban, valami mégis közös bennünk, mégis közösség, amit a színház köt össze. Például tudjuk magunkról, hogy nem dobnánk át a szemetet a szomszédainkhoz, inkább áthívjuk őket “ultizni”.

Örömmel bulizunk együtt és nyoma sincs a depressziónak. Nem érezzük azt, hogy régen tép a balsors, inkább örülünk egymásnak, hisz tudjuk “hogy sorsszerűen mártírnak lenni többé nem szabad”. Tudjuk magunkról, hogy inkább filantrópok vagyunk, mintsem mizantrópok, hogy nem csak az embert, hanem a “juhart” is szeretjük és az “ecetes uborkát”, de a csevapcsicsát is vagy a bográcsost. És tudjuk, hogy a színház zene is, és tánc is és Mulatság is. Értjük egymás nyelvét. Úgy tűnik, hogy tényleg értjük.

Reméljük, hogy a közönség is így látja, hisz a közönség is a közösség egyenjogú része. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, de lehet, hogy valahol meglapulva Bittner is itt volt. És közben értékelt, le vagy fel, de pontozott. Akik itt voltak, azokban számos gondolat fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy mi hiányzik a találkozóból, mivel lehetne gazdagítani, mivel lehetne még jobbá tenni. Örömmel fogadtuk a megjegyzéseket és ígérjük, hogy tenni is fogunk azért, hogy változzon, hogy jövőre még jobb legyen.

TESZT remélhetőleg 2010-ben is lesz, addig is mindenkinek kívánunk egy sikeres évadot, sikeres előadásokat, színvonalas produkciókat, hogy a jövőben ismételten emelhessék a találkozó színvonalát. Köszönjük, hogy eljöttek, hogy eljöttetek. Köszönjük, hogy együtt TESZTelhettünk.

Gálovits Zoltán

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Együtt a Holdon

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 30, 2009

Szerencsejátékban vettünk részt péntek este. Főnyeremény: végre egy magyar házaspár is utazhat a Holdra, birtokba vehetik a nekik szánt parcellát. A közönségből bárki játszhatott, végül a “helyes válasz”-t bekiáltó bátor páros be is került a selejtezőbe, és együtt vetélkedhetett tovább egy ötvenes éveiben járó, munkanélküli házaspárral (Csákányi Eszter és Mucsi Zoltán) a Holdra szállásért.

Néha azon kaptam magam, hogy jó ideje csak Csákányi Esztert vagy Mucsi Zoltán játékát figyelem, máskor pedig a mozdulatlan, kifejezéstelen robot hatása alatt voltam. Olyan nincs, hogy ez egy valódi ember! De végül mégis megmozdult… S persze legvégül kiderült, hogy mindez egy hatalmas poén, hogy kamu-holdra utazott a nyertes pár.

Közösséggé formált minket az előadás, együtt utaztunk a szereplőkkel, együtt éltük meg velük a Holdon töltött idő pillanatnyi boldogságát, s velük együtt csalódtunk a végén.  Szerettem. Mert jó volt a közönséggel együtt önfeledten szórakozni, és ismerősen hatott a nevettetés mögött felrémlő fájdalmasan magyaros igazság, az önmagát sajnáltató tétlenség. Értjük és megdöbbenünk, és együtt nevetünk – magunkon…

(Tasnádi István Magyar a Holdon című darabja Árkosi Árpád rendezésében az eurorégiós találkozó tökéletes végszava volt.)

S.K.

Posted in Uncategorized | 1 Comment »

Zenél a színház – buli a Mizantróp után

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 28, 2009

szinhaz zene 2

szinhaz zene 1

szinhaz zene 3

szinhaz zene 4

Posted in Uncategorized | 2 Comments »

Kihallgattuk a nézőket az újvidéki Mizantróp után…

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 28, 2009

A: Azt figyeltem a szünetben, hogy a szemüvegem poros lett, szerintem ez fontos lehet. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi van azzal a sok homokkal.

B: Az gríz volt. Most hallottam, hogy vagy’ féltonna grízt használnak benne.

A: Na, az jó sok…És vajon miért?

B: Hogy miért volt a gríz?

A: Hát igen. Látványként nagyon vagány volt, főleg amikor úgy esett a fény, szépen látszott, meg nagyon ki lehetett használni, hogy a fejét bedugja, eltemeti magát, szórják ide-oda…

B: Szerintem csak ennyi volt a funkciója. Különösebben nem volt semmi más…Nekem az tetszett, hogy nem volt díszlet, nagyon jól érvényesültek a színészek és a jelmezek ebben a fehér térben, és nagyon bírtam, hogy eltúlzott mozdulatok, meg ilyesmi…

A: Nagyon színházi.

B: És ironizál kicsit…

A: Nagyon. Kicsit nagyon! Élveztem azt, hogy a nők férfiaknak, a férfiak nőknek öltöztek, teljesen összevissza, hiszen színház az egész világ, és mindenki ebben a világban, vagyis az előadás világában megjátsza magát.

B: Meghát azok a férfiak…. De nem tudom, miért volt két Alceste.

A: Szerintem csak azért, hogy tudjanak veszekedni. Az utolsó kép, narancssárga háttérrel, amikor a két főszereplő veszekszik, s fújják oldalról a port, az pont olyan volt, mint egy naplemente a sivatagban, szél..

B: Igen, tényleg olyan volt. Jók voltak a színészek, főleg Célimène tetszett. Látszott, hogy nagyon otthon érzi magát ebben a szerepben.

A: Igen. És még jó volt az a srác, aki játszott a Tavaszban, aki itt mindegyre felállt arra a székre, és mondta, hogy: dőziem ákt! És tetszett még az a szonettes is…

B: De inkább olyan csapatjáték volt…

A: Élveztem ezt az egész finom világot, púder, kesztyű, paróka…

B: Szerintem a gríz is azért volt. A finomságot akarta megmutatni.

A: Igen, igen…

Akik hallgatóztak: Sipos Krisztina, Avram Laura

Posted in Uncategorized | 1 Comment »

Várjuk az újvidékiek Mizantrópját

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 28, 2009

Ma rossz napom van. Szeretem az esőt, de ez most rosszkor jött. Emiatt be van zárva a fagyis. Szinte senki sem jár a színház utcáján, és ha mégis idetéved valaki, akkor is esernyőt szorongat fagyi helyett. Üresek az utcák, üres a színház épülete.

Előadás csak este lesz, és még a turkálót is felszámolták. Ráadásul a városnézés is elmaradt. Az újvidékiek terveztek egy kora délutáni túrát, és gondoltuk, mi is csatlakozunk. De ilyen időben nem lett volna túl kellemes. Kicsit meg vagyok ijedve, mert még nem volt időm rendesen szétnézni a városban, és holnap este már vonatozom el Temesvárról. Mi lesz, ha holnap is esik?

Nincs mit tenni, üldögélünk a színházi büfében Traiannal, a soknyelven beszélő büféssel, aki még pezsgőtablettát is ad darabra, nemcsak cigit. Várjuk az újvidékiek Mizantrópját, és este a színház zenéjét…

A.L.

Posted in Uncategorized | 1 Comment »

Legszívesebben átöleltem volna (November vége, Atelie 313 Színház, Szófia)

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 28, 2009

Elhangzik a fesztiválhimnusz, kikapcsoljuk telefonjainkat, szkeptikusan várakozom, felőlem akár kezdődhet is. Minimális a díszlet: lomha függőágy, benne egy fekvő bábu, oldalt háromlábú asztalszerű valami, és egy magasból lelógó férfiing. Ahogy betoppan a színész-animátor, Rumen Gavanozov, a színpad megtelik energiával, élettel. Bűvész: előttünk változik át az asztal egy lábon álló ablakká, és pillanatok alatt kelti éltre hangjával a bábot, „aki” egy százéves öregember.

Az „öreg” álom és ébrenlét között lebeg, váratlan pillanatokban hirtelen el is alszik. Haldokló világában kénytelen mindent élőnek tekinteni: az ing alól felbukkanó trombitával kommunikál, megosztja vele gondolatait, érzéseit.

november

Mivel már alig emlékszik valamire a világból, minden napját a nulláról kezdi, akár egy gyermek. Számára se múlt, se jövő: csak a jelen létezik, a pillanat, az uborkák és a juharfák az ablak előtt.

A színház kicsi stúdiójában talán sokkal személyesebbé válhatott volna a játék, mint a nagyteremben, de hiányérzetem nem volt: szívtam magamba az előadás minden „porcikáját”. És legszívesebben mindekttejüket áltöleltem volna…

S.K.

Posted in Uncategorized | 1 Comment »

Kedves színházigazgatók, ezt tessék elolvasni!

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 28, 2009

Kedden délután láthattuk a Tavaszt, az Újvidéki Színművészeti Akadémia és az Újvidéki Színház koprodukcióját, ahol együtt játszottak színésznövendékek és fiatal színészek. Egy ablakpárkányon ülve beszélgettem Elor Eminával a vajdasági színészképzésről és a fiatal színészek lehetőségeiről.

Mikor végeztél?

2005-ben végeztem az Újvidéki Színművészeti Akadémián. Már négy éve, atyavilág!

Most mit csinálsz?

Az Újvidéki Színháznál dolgozom 2004 óta, negyedéven vettek föl. Nagyon szerencsés vagyok, hogy már negyedéven lett munkahelyem.

Hány embert vesznek fel és hánynak sikerül végül elhelyezkednie?

Tíz a limit, de nem mindig sikerül annyit felvenni, és nem is csinálják mindannyian végig. Mi hatan végeztünk, a mostani negyedévesek pedig heten vannak. Nehéz elhelyezkedni, mert nincsenek helyek a színházakban. Az én osztályomból mindenkit felvettek, mégha nem is állandóan, de dolgozgatnak. Az utánunk következő generációnak is sikerült elhelyezkednie. A mostaniak vannak a legnagyobb bajban: csak egy végzős fiúnak van munkahelye, a többi lóg a levegőben, és arról sem tudok, hogy esetleg szeretnének külföldre menni. Úgy gondolom, hogy bárhol nehéz elhelyezkedni egy frissen végzett színésznek. Azért is szerencsés vagyok, mert olyan osztályvezető tanárunk volt, aki igyekszik, ha nem is fölvenni az embereket, mert nincs ahova, de alkalmazni, meghívni egy-egy produkció erejéig, hogy működjenek, hogy dolgozzanak, hogy létezzenek a szakmában.

Kiről van szó?

László Sándor, ő az Újvidéki Színház igazgatója is. Akiket a Tavaszban láttál, ők is nála végeznek. És ott van még Hernyák György, ő a másik osztályvezető. Nálunk kétévente indul magyar osztály, és hol az egyikük, hol a másikuk vezeti.

Elor Emina a Tavaszban

Elor Emina a Tavaszban (fotó: Mikus Csaba)

Milyen a munkamódszer? Mit csinálnak, hogy ilyen jók vagytok?

Azt hiszem, hogy elsősorban az állandó fegyelem és figyelem fenntartásával sikerül elérniük azt, hogy kialakuljon bennünk egy olyan munkamorál, munkához való hozzáállás, amitől nem adjuk alább, nem lustulunk el, állandóan úgymond rá vagyunk kényszerítve, hogy dolgozzunk.

Tehát reggeltől estig órák…

Igen, dehát ez azt hiszem, mindenhol így van. És az egy jó dolog, hogy állandóan dolgoztatnak. Arra tanítanak, hogy a színészet nyolcvan százalék munka és húsz százalékban tehetség.

Beszélgetőtárs: Avram Laura

Posted in Uncategorized | 2 Comments »

Angyal a padon

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 27, 2009

Ali Taylor Puha pihe című darabját láthattuk Barabás Olga rendezésében pár napja a TESZT-en. Előadás után fontosnak éreztem kifaggatni Szűcs Noémit a szerepről, az előadásról. Hosszas huza-vona után sikerült is időpontot egyeztetnünk, és egy jót beszélgetni a Bega-parton. Először arról kérdeztem, hogy milyen fiatal színésznőnek lenni most Temesváron?

noemi1

Mivel csak ősztől vagyok itt, még az elején érzem magam. Viszont annak ellenére, hogy új helyzetbe kerültem, sikerült hamar beilleszkednem. Egyrészt szeretem a várost. Nagyon. Gyönyörű, nyugodt, teljesen más, mint Kolozsvár. Ott is jó élni, de Kolozsvár számomra ma már inkább az egyetemi életet jelenti. Másrészt a temesvári társulatban jól érzem magam. Talán, mivel sok fiatal színész dolgozik itt, a hangulat is ilyen: mindenki nagyon közvetlen. Kezdő színésznőként eddig három előadásban játszottam: a Titanic vízirevüben, a Nemzet csalogányában és a Puha pihében. Mindegyik szerep próbára tett, sokat tanultam. Jó itt lenni.

A társulattal való közös munka is ugyanilyen jól működik?

Igen, figyelünk egymásra, ami elengedhetetlen a közös munkában. Egy előadás, vagy szerep megteremtése viszont sokkal összetettebb  dolog. A partnerrel való játék nagy kihívás. Fontos a tolerancia és az alázat. Ilyen szempontból teljesen más, mint a főiskolán, ahol a tanárokkal való közös munka alatt azért mégiscsak biztonságban éreztem magam. Itt már élesben mennek a dolgok.

noemi2

A Puha pihében meghatározó szerepet kaptál. Mit jelent számodra Harrietnek lenni?

Az elején nagy titok volt minden vele kapcsolatban. Ki ez a lány tulajdonképpen, miért és kitől fél, miért kap a hátához vajon. Aztán lassan mindenre fény derült, Olga a próbafolyamat során megválaszolta a kérdéseimet, és egyre közelebb kerültem Harriethez. Egyre világosabb lett a lányban végbemenő változás, Harriet története.

Milyen volt Olgával dolgozni?

Az egész új volt. Finoman, de határozottan vezetett, szó sem lehetett lazulásról. Nem durván, de huncutul tartotta a gyeplőt. Erre szükség is volt. Nagyon érzékenyen közelített a színészhez, sokat elemeztük a darabot, beszélgettünk róla. Egyáltalán nem gond az, ha Harrietre gondolva más-más személyiség jut eszünkbe. A rendező és a színész előbb-utóbb kicsi kompromisszumokat kell, hogy kössön. Olyan ez, mint a jó házasság. Remélem, hogy Harriet még nagyon sokat fog változni, érni bennem.

Aki kérdezett: Sipos Krisztina

Posted in Uncategorized | 1 Comment »

Himnusz-teszt

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 27, 2009

Minden előadás előtt felhangzik a fesztivál himnusza, Cári Tibor szerzeménye. Kíváncsiak voltunk, vajon szeretik-e a nézők, a fesztivál közönsége. Egyáltalán nem reprezentatív felmérésünkben 56 fesztiválozót kérdeztünk meg.

A kérdés: Tetszik önnek / neked a fesztivál himnusza?

Válaszok:

IGEN – 31

NEM – 16

EGYÉB – 9 (zajos; kezd idegesíteni; nem zavart; nem hallottam; nem tudom, mert mindig késni szoktam; nem emlékszem; túlságosan lelkesítő; nem illik az eseményhez; túl ünnepélyes)

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Csak a rengeteg füst…

Posted by Csiky Gergely Állami Magyar Színház on May 27, 2009

A Dekalogról (Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház) pozitív élményeim vannak. Végigszórakoztam. És  olyasmi is eszembe jutott, ami máskor aligha. Az előadásból viszont nem sok maradt meg, csak a rengeteg füst, amit nyomtak, ha kell, ha nem. Amikor nem, akkor is csak azért nem, mert még nem oszlott szét teljesen a két perccel korábban kiengedett mennyiség. És egy adott pillanatban 12 elegánsan öltözött ember állt a színen, és mindegyik dohányzott. Mintha nem lett volna enélkül  is elég füst. A nézőtéren már egyetlen szál cigi is érződik, hát akkor tizenkettő! (És a temesvári magyar színház nagyterme nem is olyan nagy: 126 férőhely összesen.)

dekalog

 A aradi Dekalog nemcsak füstös, de ártalmasabb is, mint egy metál koncert. Helyenként majdnem megszakadt a dobhártyám. És volt találós kérdés is:  látható tálcán láthatatlan poharak, mi az? Bulimímelés a színpadon. De minek tálca, ha nincsenek poharak? Ha az egyiket el tudom képzelni, akkor a másikat is könnyedén el tudnám. Viszont így legalább követhettem a fényfoltokat a falon. Régebben matekórán is ezzel szórakoztunk, de akkor karóra és napfény volt a tálca és a reflektor helyett. A lényeg viszont ugyanaz: teljen könnyebben az idő. Bár nem unatkoztam, hiszen találtam magamnak elfoglaltságot. Nem lehetett azonban mindenki ilyen szerencsés: sok unott arcot láttam magam körül.

Már a mozgókép megjelenésekor (a 20.  század elején) használtak vetítést színházi előadásokban. Ma mégis modernnek számít, ha valaki filmes technikát használ. Az aradiak a tíz parancsolatot vetítették ki. Eljátszadoztam a gondolattal, hogyha kinyújtanám a kezem, akkor elérném a vetítő sugarát, belenyúlnék a képbe, nyulat vagy madarat formálhatnék. Máskor meg azon töprengtem, vajon honnan (előadásokból?, filmekből?)  ismerős a zene. Később esőhangot hallhattunk, de nekem mégis a sült hal jutott eszembe róla, amikor a hal éppen a forró olajba pottyan…

A.L.

Posted in Uncategorized | 1 Comment »