Kihallgattuk a nézőket az újvidéki Mizantróp után…

A: Azt figyeltem a szünetben, hogy a szemüvegem poros lett, szerintem ez fontos lehet. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi van azzal a sok homokkal.

B: Az gríz volt. Most hallottam, hogy vagy’ féltonna grízt használnak benne.

A: Na, az jó sok…És vajon miért?

B: Hogy miért volt a gríz?

A: Hát igen. Látványként nagyon vagány volt, főleg amikor úgy esett a fény, szépen látszott, meg nagyon ki lehetett használni, hogy a fejét bedugja, eltemeti magát, szórják ide-oda…

B: Szerintem csak ennyi volt a funkciója. Különösebben nem volt semmi más…Nekem az tetszett, hogy nem volt díszlet, nagyon jól érvényesültek a színészek és a jelmezek ebben a fehér térben, és nagyon bírtam, hogy eltúlzott mozdulatok, meg ilyesmi…

A: Nagyon színházi.

B: És ironizál kicsit…

A: Nagyon. Kicsit nagyon! Élveztem azt, hogy a nők férfiaknak, a férfiak nőknek öltöztek, teljesen összevissza, hiszen színház az egész világ, és mindenki ebben a világban, vagyis az előadás világában megjátsza magát.

B: Meghát azok a férfiak…. De nem tudom, miért volt két Alceste.

A: Szerintem csak azért, hogy tudjanak veszekedni. Az utolsó kép, narancssárga háttérrel, amikor a két főszereplő veszekszik, s fújják oldalról a port, az pont olyan volt, mint egy naplemente a sivatagban, szél..

B: Igen, tényleg olyan volt. Jók voltak a színészek, főleg Célimène tetszett. Látszott, hogy nagyon otthon érzi magát ebben a szerepben.

A: Igen. És még jó volt az a srác, aki játszott a Tavaszban, aki itt mindegyre felállt arra a székre, és mondta, hogy: dőziem ákt! És tetszett még az a szonettes is…

B: De inkább olyan csapatjáték volt…

A: Élveztem ezt az egész finom világot, púder, kesztyű, paróka…

B: Szerintem a gríz is azért volt. A finomságot akarta megmutatni.

A: Igen, igen…

Akik hallgatóztak: Sipos Krisztina, Avram Laura

Advertisement