Kitapogatni a bennem megtörténő előadást (Brecht – The Hardcore Machine)

Ami élmény, maradjon is az. Ami hatás, engedjük szabadon hatni. Így próbálom én is őrizni magamban, megfogni, kitapogatni a bennem megtörténő előadást. Hiszen másképp hogyan is lehetne írni arról, amit egyszerűen látni, hallani, érzékelni lehet. Úgy érzem, nem is kell ennél több.

Egész biztosan nem véletlen, hogy az előadás aprócska stúdióteremben zajlik. Mi, nézők mint valami hatalmas díszlet, vonulunk be a térbe, összeszuszakolva a színészekkel, kellékekkel, zenével, közvetlen közel kerülve így az előadáshoz. Jó érzés az előadás összetevőivé válni, nem csupán külső szemlélőkként résztvenni, hogy később forduljon a kocka: konkrét megszólítottak lettünk, kicsit kellemetlenebb, provokatív jelleggel. Tetszik a feszültség, melyet, kompenzálandó, apró poénok törnek meg.

 

Nem színdarab. Mégha Brecht Buckowi elégiái alapján készült is, az előadás nem konkrét történetet jelenít meg. A szabadkai társulat Urbán András rendezésével egy albumot hoz nekünk ajándékba. Képsorozat a munkáról, könyörtelen hatalomról, alárendeltségről, a testiség hideg brutalitásáról és még annyi mindenről, amit kiválogathatunk akár saját életképeinkből. Talán pontosan emiatt olyan megrendítő számunkra minden egyes mozzanata.

S.K.